Az úgy volt, hogy szervezés közben előkerült a téma, hogy ki hogyan kezdte a hordozást, mire Enci ezzel a történettel ajándékozott meg minket:
“Mi is mit bénáztunk! Volt kezdetben babakocsiban ordítás, volt amikor első próbálkozásra sikoltozott a gyerek a kendőben a bölcsőtartás miatt (mert a baba ugye még nem ülhet 6 hetesen…). Aztán vettem a bátorságot, és újrapróbáltuk a kendőt egy másik kötéssel (elöl kereszt félbehajtott kendővel 
)… Na ez már ment, még kifordított gyerekkel is… 
Aztán nyáron gondoltam, nem kellene hordozni, mert hát meleg van, így a 6 hónapos gyerek ment vissza babakocsiba, és csak ritkán hordozódott (ha tesót oviba vittük). Aztán meg már kezdett nehéz lenni, és már nem szerettem, de akkor láttam meg a felhívást a Kismamában, hogy lesz a Nemzetközi Babahordozó Hét, és gondoltam jó buli – még utoljára….
Aztán a tavalyi hordozó héten (akkor volt K. 8 hónapos) jött a felismerés Vera által, hogy ni hát lehet azt a gyermeket biztonságosan hátratenni (előtte útmutató alapján nem is mertem volna próbálni), sőt még kényelmes is, és mégsem lehúzás a hordozókendő tanfolyam, és milyen sok remek témát hallottam (nahát mégis jók voltak a megérzéseim 
). Aztán a Héten kedvesen invitált beljebb Livus és Hetti, és hívtak szopis kampányra, aztán ott volt kedves Szandi és a többiek, és kiderült, hogy van Mamami fórum, és az is kiderült, hogy bizony nem összehajtva, bizony jó kendővel, bizony kényelmes, bizony akár 4 éves korig…
Aztán megalakult az Ölbebaba, és én nagyon akartam tag lenni. Aztán először mentem a Közértbe, és csudajó volt a légkör! Aztán jelentkeztem oktatói tanfolyamra, mert a hordozás szerelem!!! És lett a klub és a kutatás… És ma itt vagyok 1 évvel később köztetek és veletek, szervezhetem az NBH-t, közben az első kerületit is!!!
Ez most kibukott itt és most belőlem, vallomás felétek! Köszönet mindenért Nektek! Ha nincs a tavalyi NBH, ma biztosan nem itt és nem így lennék!”
Mi pedig köszönjük, Enci, hogy itt és így vagy! 
